A módszerről részletesen

A gyermekek ezzel a pedagógiai módszerrel már óvodás korukban, játékos módon, közösen, „zenekart” alkotva tudnak együtt muzsikálni.

Újdonság a kottakép, amelyben a hangmagasságot egyszerű formákkal ábrázoltam. Az adott hang hosszúságát az azonos színű vízszintes vonal jelöli. A dallamot a legfelső sorba írtam. Az ütemeket oszlopokra osztottam.

A csengettyűket a hangjuknak megfelelő jelöléssel láttam el, amely alapján a gyerekek össze tudják párosítani a kottában szereplő hangot és a kezükben lévő csengettyűt.

A gyermekek először elénekelhetik a dalt, majd eltapsolhatják, vagy valamilyen zörejhangszerrel elkopoghatják a ritmusát. A pedagógus segítségével megtanulják a ritmusszámolás alapjait (e-gyet, ket-tőt, stb.).

Az együttevezető mutatja a kottát a csengettyűzés közben is. A gyermekek az adott hanghoz érve, a megfelelő pillanatban, a hang hossza szerint szólaltatják meg a kezükben lévő csengettyűket. A gyermekeket képességeiknek megfelelően terheljük! Akinek nem okoz gondot, játszhat kettő vagy akár - menet közben cserélgetve - több csengettyűvel is.

A ritmusszámolást a középső csoportosokkal érdemes elkezdeni. A cél az, hogy a nagycsoport végére, számolva a ritmust, akár önállóan el tudják játszani a dalt.

Ezzel a módszerrel egyszerre több gyermek adja elő a dalokat, feldolgozásokat. Azok a gyerekek, akik éppen nem csengettyűznek, a csengettyűsök mellett énekelhetik a dalt, tapsolhatják, vagy zörejhangszereken játszhatják a ritmusát illetve az alapritmust (negyedek). Egy gyermek általában egy csengettyűt szólaltat meg. A gyerekek a csengettyűket cserélgethetik egymással.

A kottában 1 oldal a dal 1 ütemét ábrázolja. Ezt neveztem el ütemlapnak.

Egy akkordot a kottában több egymás alá írt jellel ábrázoltam. Amikor a dalban ilyen részhez érnek, egyszerre 2-3-4 gyermek szólaltatja meg a saját csengettyűjét. A gyermekek fokozatosan jutnak el a dalok egyszerű lejátszásától a gyermekdal feldolgozásokig.