Az új módszer a gyakorlatban, és alkalmazásának tapasztalatai

Budapest III. kerületi, Mókus utcai óvoda egyik csoportjában (Egérke csoport, 2007-2011), Balla Zsuzsanna óvodapedagógussal próbáltuk ki a módszert a gyakorlatban, 4-5-6 éves gyerekekkel. A tapasztalat az, hogy a gyermekek ezzel a módszerrel alkalmanként 25-30 percig leköthetőek. Fokozott figyelmük eddig mindenképpen kitartott. A gyerekeket rendkívül érdekelte, izgatta ez az újdonság.

A gyerekekkel először csak megismertettük a hangszereket, kipróbálhatták azokat. Megmutattuk nekik, hogyan kell megszólaltatni a csengettyűket, és elmagyaráztuk, hogy miért vannak különböző jelekkel ellátva. Megismertettük velük a módszer speciális kottáját. A kottán szereplő jeleket összepárosítottuk a megfelelő csengettyűvel, majd elmagyaráztuk nekik, hogy mikor és milyen módon kell az adott csengettyűt megszólaltatni.

Néhány alkalmat követően, amikor a gyerekek látták, hogy Zsuzsa néni előveszi a csengettyűk dobozát, maguktól kezdték a székeket a szokott helyükre rendezni, és közben arról kezdtek beszélgetni, hogy ki melyik jelölésű csengettyűvel szeretne játszani. Ebben egy idő után saját maguk meg tudtak állapodni.

A gyerekeket az egymás mellé elhelyezett székekre ültettük oly módon, hogy mindegyikük jól láthatta a teljes kottát. Ezután osztottuk ki nekik a csengettyűket. Eleinte érdemes a dalban többször előforduló csengettyűt jobb képességű gyermeknek adni, de miután megismerték, megszokták a módszert, bármelyik gyermek le tudja játszani az adott „szólamot”. Néha nehezebb 1 hangot pontosan bejátszani, mint azt, amelyik sokszor, de megjegyezhető módon fordul elő a dalban.

Miután elhelyezkedtek, nyugodtan várták a gyerekek a kezdést. Amikor Zsuzsa néni felemelte a pálcáját, elcsendesedtek, felemelték a csengettyűjüket, koncentráltak. A dalt többször elgyakorolták. Utána azok következtek, akik az első körből kimaradtak. A gyerekek a csengettyűket elcserélhették egymással, és így is eljátszhatták a dalt. Néhány alkalmat követően teljesen mindegy volt, hogy melyik csengettyűvel melyik gyerek játszik.

Több mint fél órán keresztül lehetett velük foglalkozni. Amikor a gyakorlás, előadás véget ért, a gyerekek letették a csengettyűket a megfelelő helyre (a székükre, visszaadták Zsuzsa néninek, vagy az előadáson a következő dalig a székük alá rakták azokat).

A gyerekek várták az alkalmat, sőt kérték, hogy ismét csengettyűzhessenek. Zsuzsa néni véleménye szerint, a csengettyűket látható, de a gyerekek számára nem elérhető helyen kellene tárolni. A gyerekek - látva a hangszereket - szólnának, hogy csengettyűzni szeretnének. Ezáltal az ő igényüknek megfelelő gyakorisággal lehetne velük foglalkozni. A dal kiválasztásánál tekintettel lehet lenni a csengettyűzni vágyó gyerekek számára, és a közeledő ünnepi alkalomra, amely meghatározza a dal témáját.

Miután a többi csoport is megtudta, hogy az „egérkék” mit tanultak, kíváncsian jöttek át, és hallgatták meg a csengettyűs előadást. Végül az óvoda összes csoportjának el kellett játszani a dalokat. A pedagógusok elmondása szerint a többi gyerek is szívesen csengettyűzne, és magukat a pedagógusokat is motiválják az eredmények, amelyet az új módszerrel lehet elérni. Így vélekedett a másik óvodából érkező pedagógus is, aki szintén hallott az újdonságról, és miután meghallgatta a gyerekek játékát, lelkesen és lenyűgözve mondta, hogy ők is szeretnék ezzel a módszerrel tanítani a gyermekeket.